Új óvoda épül Badalón – Egy projekt margójára

0
26

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.”

(Zsolt. 127,1) 

Az nem lehet, hogy Isten ne legyen ott ezen az építkezésen. Közel is van hozzá Badaló – a háta mögött –, neki tetsző ügyről is van szó ­– kisebbségi sorban élő gyermekek neveléséről, sok kiváló ember összefogásáról,  a segítségnyújtás ritka példájáról…

Badalónak, ennek a kárpátaljai kis településnek egészen a közelmúltig volt óvodája. Nem is akármilyen. De megtépázta az idő, megroggyantak az alapjai, összevissza repedeztek a falai, úgyhogy a végén életveszélyessé nyilvánították. A harminckilenc kis óvodás szerencsére nem került az utcára, befogadta őket a közeli iskola, két kis tanteremben szorított nekik helyet. Most körülbelül ötven négyzetméternyi alapterületen folyik a foglalkozás, az étkeztetés és az altatás. De folyik, és amennyire az önfeláldozó óvodavezetésen, Szalai Imrén, az agilis polgármesteren és a segítőkész önkormányzaton múlik, még folyhat is egy ideig. Csakhogy a mai, nehéz időket élő Ukrajnában egy kis önkormányzat erői még a fenntarthatósághoz sem elegendőek. Márpedig becsukni a szórványban egy magyar óvodát (iskolát, templomot…) annyi, mint feladni a végeken az utolsó védőbástyákat… P1200338Dr. Papp Lajost nemcsak szívgyógyászként ismeri az egész ország, sokan azt is tudják, hogy tizenöt millió magyar egészsége és sorsa gondjának terhét viseli a vállán, barátai és a hozzá közelállók azt is, hogy segítőkészsége kimeríthetetlen forrásból – mély istenhitéből – táplálkozik.  Amint tudomást szerzett a badalói óvodabezárásról, azonnal körülnézett, kit, kiket lehetne mozgósítani ennek az életbevágóan fontos ügynek a megoldására. Látókörében már rég ott volt, többek között, Lőrincz Kálmán is. Nemcsak azt tudta róla, hogy igazi cselekvő ember, hogy hazahozott Amerikából egy kalákamunkára alapozó lakásépítési programot, és házak tucatjait építette fel országszerte, hanem barátságba is keveredett vele, hisz ő műtötte meg Lőrincz szívét 1999-ben. (Mások, hiteles tanúk mondják: ő hozta vissza az életbe.) Megfelelőbb emberhez nem is fordulhatott volna. Lőrincz Kálmánt nem nehéz „táncba vinni”. Felmenőitől örökölt, az amerikai kemény versenykörülmények között edződött hite és akaratereje, meg a Házat Hazát Alapítvány évtizedes tapasztalata azonnal megsúgta neki, hogy ebből nem maradhat ki.  Felvállalta a projekt „motorjának” szerepét, s hamarosan „üzemanyagot” is sikerült szereznie a kezdetekhez. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke – aki vagy negyedszázaddal ezelőtt elsőként ismerte fel Magyarországon Lőrincz otthonteremtési programjának jelentőségét, s nyújtott hozzá anyagi segítséget –, egy szóra elfogadta az egyik fővédnöki szerepet, ugyanígy tett Schmitt Pál volt köztársasági elnök is, három milliós adománnyal, és a sajtóbemutatón való személyes megjelenésével nyomatékosítva vállalását,  és sikerült megnyerni az ügynek Ötvös Sándort, a kárpátaljai támogatásokat összefogó  kormánybiztosi titkárság vezetőjét is. Innen már – legszebb reményeink szerint – egyenes út vezet a kormányprogramig, magyarán a projekt megvalósításához szükséges pénz előteremtéséig. Az építkezési tervek már készek: a Házat Hazát Alapítvány kipróbált építésze, Callmeyer László és felesége, Marthi Zsuzsa ezúttal közös munkát tett le az asztalra. Letisztult, nyugodt vonalvezetésű, környezetbe illő külső, kényelmes, funkcionális belső, ésszerű közlekedő folyosók, minden igényt kielégítő termek, mellékhelyiségeket terveztek nyolcvan óvodásnak. Még arra is volt gondjuk, hogy felhasználják a régi óvoda nemrég beépített nyílászáróit – ami nem kis megtakarítást jelent majd –, sőt az esetleges további építési szakaszokat is fölvázolták. Ami, természetesen, elsősorban igény – sok helyben születendő gyermek –, és további pénzek kérdése. DSC02812Ahogy ez lenni szokott, az első felajánlások a kisemberektől  érkeztek, a jókedvű adakozóktól, (akiket tudvalevően szeret az Isten); a kisközösségekből, önkormányzatokból, amelyek a saját bőrükön tapasztalják, mi az, ha valami nincs, s azzal is tisztában vannak, hogy önerőből egyhamar nem is lesz; az alapítvánnyal korábban is együttműködő vállalkozóktól, akik a badalói óvoda felépítésére nemcsak a remény prizmáján át néznek, hanem a lehetőséget is látják benne. Annak a lehetőségét, hogy a Házat Hazát Alapítvány ismét kibonthatja szárnyait, annak, hogy a badalói után újabb óvodák épülhetnek országszerte és határainkon kívül, sőt, az alapítvány eredeti küldetésének megfelelően, fiatalok helyben maradását segítő, gyermekváró családi házak is. Próbáljuk meg elhinni: eljött az idő, új szelek fújdogálnak kis hazánkban! A széliránnyal immár fél évtizede nincs bajunk, de a családi adózás rendszere, a háromgyermekes családok számára elérhető tíz milliós vissza nem térintendő támogatás, a további tíz milliós alacsony kamat melletti hitelfelvétel eshetősége, az öt milliós  áfa-visszaigénylési lehetőség, a lakásépítés áfájának huszonhétről öt százalékra történő csökkentése most olyan fuvallatot hozott az életünkbe, amitől csak fellobban a fiatalok otthonteremtési és gyermekvállalási kedve.

Mitől, ha ettől nem?

Azt olvasom a napokban egy nemzeti karaktert vizsgáló felmérésben: „…nyafogósak, panaszkodósak vagyunk, akik ha maguk dönthetnek sorsukról, akkor is elégedetlenek. Követeljük a változást, de ha nekünk is fel kell adnunk a megszokásainkat, mindent elkövetünk a változatlanságért. És sajnos lomhák vagyunk a cselekvésben.” Friss, napjainkban kelt megállapításról van szó. latvanyterv-1Déjà vu érzésem van. Karácsony Sándor, aki a múlt század  harmincas, negyvenes éveiben az ország legismertebb és legnépszerűbb személyiségei közé tartozott, sok évtizeddel ezelőtt ezt írta: „… a magyar észjárás nem az ok és okozati viszonyok megmagyarázására igyekszik, hanem a megfoghatatlanság evidenciájára. A magyar elme nem azon nyugszik meg, hogy megint tovább tudjuk egy kis lépéssel a dolgok magyarázatát, hanem azon, hogy no, hál istennek megint feljebb jutottunk egy emelettel annak a tételnek a tudományos bizonyításában, hogy a dolgok gyökerükben, velejükben, végső elveikben és legszigorúbb meghatározásai szerint valóban megmagyarázhatatlanok.” Iszonyú örökség. Hiábavalónak és értelmetlennek mond minden szellemi és testi erőfeszítést, s nehéz béklyóba vervén akaratot is, cselekvést is, a beletörődés békességét, sőt örömét hirdeti. Emberek gondolkodásmódját megváltoztatni borzasztóan nehéz dolog. Nemzetekét – évszázados távon belül – talán lehetetlen is. De példát, azt mutathatunk.  A badalói óvoda felépítésével is. Hogy is mondja Albert Einstein? „ A példamutatás nem az egyik útja a tanításnak, hanem az egyetlen útja.”   Szilágyi Károly

Hozzászólás

hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

2 + 11 =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..