2018 a „Családok éve”. Ennek kapcsán többet hallunk korunk égető problémái-ról: a népesség fogyásáról, a házasságkötések számának alakulásáról, a kései 35 év utáni házasság és gyermekvállalás problémáiról, a szingli életforma térnyeré-séről, a család és karrier összeegyeztetéséről, a család fontosságáról, a fiatalok és idősek viszonyáról és ezzel összefüggésben a fenntartható nyugdíjrendszerről.

Több állami és civil szervezet foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. (Legalábbis elméleti szinten.)

Májusban „Tisztelet az Édesanyáknak” c. a Népesedési Kerekasztal és a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) szervezett tanácskozást, júniusban az ELTE Lágymányosi Campusa adott otthont a „Jövőnk a gyermek. Párbeszéd a családokért” c. konferenciának.

Mindkét tanácskozáson vezető politikusok, neves szakemberek, egy adott területet jól ismerő civil szervezetek vezetői tartottak előadásokat. Egy valamiről hallottunk csak keveset, arról, hogy a kutatások „eredményeit”a gyakorlatban milyen konkrét lépések követték, mik történtek, történnek, amelyek tényszerűen javították, vagy elősegítették e felmerült problémák megoldását.

„Jövőnk a gyermek. Párbeszéd a családokért”

Az ELTE nagy érdeklődést kiváltó konferenciáján elhangzott előadásokról bőven olvashatnak az ELTE a weboldalán, de néhány gondolatot a teljesség igénye nélkül érdemes idézni az előadásokból.

A rendezvény megnyitóján Prof. dr. Borhy László akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora kiemelte, hogy működőképes családokra van szük-ség ahhoz, hogy egészséges gyermekeket neveljünk. A mai felnőttek felelős-sége, hogy megteremtsék ehhez a megfelelő környezetet.

Mészáros József, a konferenciát támogató Barankovics István Alapítvány elnöke

köszöntőjében hangsúlyozta: a legfontosabb feladatunk, hogy ki-ki a maga helyén tegye a dolgát, azt, amit a gondviselés rá szabott. Ehhez sokszor az is elég, hogy odafigyeljünk a közvetlen környezetünkre, hogy becsengessünk a szomszédunkba és megkérdezzük, van-e valamire szüksége, vagy segítsünk a kisgyerekének felügyeletében. Ehhez nincs szükség intézményekre.

Veresné Novák Katalin, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár ismertette a kormány népesedési programját, mely valóban előremutató és kedvező hatást fejthet ki a gyerekvállalási kedv fellendítésére és a CSOK segítséget nyújthat a családok lakáshoz jutásához. Kitért arra is, hogy a kormány az elöregedő társa-dalomra a megoldást nem külső erőforrásokra támaszkodva kívánja megoldani, hanem a családpolitika megerősítésére törekszik. A cél az, hogy Magyarország családbarát országgá váljon.

Harrach Péter a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője a szingli életmód okairól és családellenes individualizmusról, a nyugdíjrendszer és a gyermekvállalás összekapcsolásáról osztott meg gondolatokat.

 

Pleschinger Gyulától, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanács tagja a pénzügyi mozgástérről, a makrogazdasági hatásokról, a gyermekvállalás és a nyugdíjrendszer összefüggéseiről beszélt.

 

Szemelvények a B. szekció előadásaiból

 

Dr. Szabó Ildikótól megtudhattuk, hogy bár az adópolitika kedvezően hathat a családok életére, de csak adóügyi eszközökkel nem lehet elérni a nagycsaládok létrejöttét.

Ahhoz, hogy minden megtervezett gyermek megszülessen, mindenekelőtt létbiztonságra van szükség, aminek alapja az otthon, így lesz gyökere a családnak.

Mivel a lakhatás valóban az egyik kardinális kérdés, és ezzel kapcsolatban csupán két előadás hangzott el, – ebből is az egyik inkább elméleti, mint gyakorlati, – ezért ezekről kicsi bővebben kell szólni.

Lakhatás

Dr. Csomós József nemzeti lakásprogram előadásában elhangzott, hogy az otthon (ház vagy lakás) ugyanúgy a létbiztonság nélkülözhetetlen alapfeltétele, mint az egészséges levegő, ivóvíz, élelem.

„A magyar lakáshelyzet ellentmondásos. Hazánkban – nemzetközi összehason-lításban – túl kevés lakás épül.”  – és ami épül, az a jövedelemhez képest túl magas áron. (Szerk. megjegyzés: még ha a CSOK következtében jelentősen nőtt is az új otthonok száma, ez a növekedés kicsit csalóka, mivel korábban irreálisan alacsony volt az építkezések száma.) A lakások egyfelől ugyan olcsóbbak, mint Nyugat-Európában, másfelől viszont sokkal hosszabb ideig kell dolgoznia egy átlagos lakásért a magyar munkavállalónak.

Elmondta, hogy több mint 600 ezer lakás üresen áll (szerk. megjegyzés:  ennek a több ezer lakásnak alacsony hányada komfortos és lakható), így lakáshiányról nem beszélhetünk, de elosztási, minőségi és szerkezeti problémákról igen. Kisvárosok, falvak és tanyák sokasága néptelenedik el. A fiatalok lakáshoz jutásának, lakásépítésének egyik legdurvább ellensége a profit, a kamatos kamat.

Lőrincz Kálmán, a Házat – Hazát Alapítvány (HHA) igazgató programja válasz lehet egy sor, az előadásokban, különös tekintettel a lakhatásra, az elnéptelenedő települések helyzetének javítására.

Az alapítvány 25 éve épít rászoruló pályakezdő fiataloknak 80 – 120 m2 –es babaváró otthonokat. Az Amerikai Egyesült Államokból átvett és hazai viszonyokra adaptált otthon-építő módszer lényege az 500 óra/család kaláka munka, az önkormányzatok által adományozott építési telkek és az Alapítvány nyújtotta kamatmentes kölcsön és természetesen valamennyi pénzügyi önerő, melyet azok a fiatal családok is megengedhetnek maguknak, amelyek az átlagnál csak kicsit magasabb havi jövedelemmel rendelkeznek, de egy banki kamatot és magas THM-et nem tudnak vállalni.

Az alapítvány tevékenysége során ilyen konstrukcióban megépített már 44 otthont és ezekben az otthonokban született 50 gyermek a már megszületet-tekhez, sőt 10 unoka is. Arról, hogy ki kerülhet be és mikor a programba a Családkiválasztó Tanács dönt a szociális felmérést követően és természetesen az alapítvány rendelkezésére álló források függvényében, a Kuratórium jóváha-gyása mellett.

Ez a konstrukció jó a fiatal rászoruló családoknak, de jó az adott településnek is, hiszen javítja a települések korösszetételét és így a fenntartható fejlődés irányába mozdulhatnak el. Példák sokasága bizonyítja tehát, hogy a modell működik, de mint sok más, ez a program is támogatásra szorul, hiszen az Alapítvány maga nyújtja a kamatmentes kölcsönt a fiataloknak, ezért folyamatosan figyeli a pályázati lehetőségeket, de állami támogatásra is számít, hiszen Magyarországon az adományozási kultúra gyermekcipőben jár, az így összegyűjtött forrásból nem lehet annyi otthont építeni, mint amennyire szükség lenne.

A Házat - Hazát Alapítvány programjában megépült gödöllői házak
A Házat – Hazát Alapítvány programjában megépült gödöllői házak

 

Ha az állam, illetve az EMMI költségvetése támogatná a Házat-Hazát Alapítvány otthonteremtő programját, akkor – a megítélt támogatás nagyságának függvényében – még ebben az évben fel lehetne építeni minimum 50 otthont.

Komolyabb állami támogatás esetén természetesen többet, mivel az alapítvány az ország számos részén rendelkezik az önkormányzatok által nyújtott építési telkekkel.

Mindent összevetve a konferencián elhangzottak reményt adnak arra, hogy a „Szülessenek meg a kívánt és tervezett gyermekek” – a tanácskozás szlogenje – megvalósuljon.

Ács Klára

Hozzászólás

hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

öt × 2 =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..